Ahogy Én láttam… /azaz interjú Suhajda Mátyással./
Írta: M. J.
Az elmúlt szezonban több változás is történt a DIFE csapatával és magával a megyei bajnoksággal. Többek között erről is szó esett a Matyival készített interjú során.
Kérdés: Szia. Először is köszönöm szépen a gyors és közvetlen hozzáállást a beszégetéshez. Az idei szezonban csatlakoztál a csapathoz, mik voltak az első benyomások?
Suhajda Mátyás:
Először is, sziasztok, üdvözlök mindenkit!
Nagyon pozitív volt az első benyomás, a kezdeti megszeppenésemtől eltekintve, hiszen minden megvan, amire egy kosárlabdázónak szüksége lehet. Frankó csarnok (én nagyon szeretem a parkettát) bőrlabdák, palánkok, barátságos, jó kedélyű csapattársak és természetesen egy edző, aki igenis meghatároz egy csapatritmust. Nem kellett semmilyen kellemetlenséggel szembenéznem, nem volt semmilyen konfliktusom, pedig újfiúnak lenni sosem egyszerű dolog sehol. Nem éreztem magam egy percre sem idegennek, amit ezúton is köszönök.
K.: Hogyan fogadtak a többiek, mennyire volt, könnyű/nehéz a beilleszkedés?
Suhajda Mátyás:
Megmondom őszintén, az elején nagyon meg voltam illetődve, hiszen csak új játékostársak, új edző, új helyszín, de nagyon kellemesen érintett a csapat vendégszeretete, így sikerült hamar beilleszkednem (úgy érzem). A társaság egyszerűen zseniális személyenként mindenkiben kedvelek valamit, és ha ezt az egészet komplexen veszem az maga a „család”, ahogy Don Corleone mondaná. És a közönséget, szurkolókat még meg sem említettem. 😉
K.: Ebben az évben összevonták a megye 1/2-t ami által több meccse volt a csapatnak. Milyen véleménnyel vagy erről a változásról?
Suhajda Mátyás:
Játszottam mind a 2 megyei szekcióban és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érezhető a különbség. Biztos voltak csapatok ,akik nem érezték annyira előnyösnek ezt a változást ,én azt mondom ,hogy szerintem a Derecskének ez kifejezetten jót tett/tesz hiszen nem totyoghatunk egy sekély kis pocsolyában ,igenis ha fejlődni szeretnénk akkor bele kell vetnünk magunkat a mélyebb vízbe és fel kell vennünk a kesztyűt a (papíron) erősebb ellenféllel is. Nem vagyok szakember, de én látom a fejlődést egy-két csapattársamban, ha nem is mint játéktudást, de fejben mindenképp. Én úgy gondolom emelte a szintet, a több meccs csak több tapasztalat, még ha csak azért is vonták össze, hogy valakinek kevesebbet kelljen dolgoznia. 😛
K.: A szezont nagyszerűen kezdtétek, több győzelmet is arattatok, megvertétek a Debreceni Öregfiúkat, az Ichtüszt, Hajdúböszörményt, és csupán egy ponttal kaptatok ki a 12-ektől..
Suhajda Mátyás:
Igen, nagyon jól indítottunk. Biztos szerepet játszott ebben az is, hogy többen voltunk és jobban is bírtuk a tempót, fel tudtuk venni a másik ritmusát és nyugodtan kihajthattuk magunkat, mert mindig volt egy frissebb társunk a padon. Sajnos ez a szezon végére eléggé lecsökkent, így ez a remek kezdés drasztikus zuhanásba torkollott. Egyre k evesebb volt a mosoly az arcunkon, nem úgy, mint a feszült pillantások. Lelkesek, fáradhatatlanok és magabiztosak voltunk és nem tudom ez hova tűnt, de én bízok a jövő évben, hogy jobban fogunk teljesíteni és, hogy több lesz a pacsizás a pályán és azon kívül is egyaránt.
K.: Ezután valami történt, mert egy nagyobb rossz széria következett..
Suhajda Mátyás:
Mint említettem volt a remek kezdést egy gyászos középmezőny követett. Rengeteg volt a csapaton belüli konfliktus, nem értettük meg egymást sem a pályán sem úgy a „civil életben”. Ez mindenkire kihatással volt, azt kell, mondjam elvesztettük azt, amiben a legerősebbek voltunk: csapatként lenni. Nem volt egység, könnyebb volt a másikat hibáztatni, mint magunkba nézni és azon morfondírozni, hogy mit és hol rontottam el. Eltűnt a tűz a szemekből és a helyét a bosszankodás váltotta fel. A szavak nem találtak megértésre és a tettek már-már túllőttek a természetes határon. És ha ez nem lett volna elég olyan hirtelen eltűnt a csapat fele, mintha játéklehetőséget kaptak volna az NBA-ben zsíros fizetésért. Sajnálom, hogy így alakul, de biztos felelős vagyok benne én is.
K.: Hazai meccseiteken kialakult egy 20-30 fős szurkolói gárda. Mennyire motivál ez Téged egyénileg, és a csapatot összességében? Nagyobbnak érzed e így a terhet, illetve nagyobb e így a győzni akarás vágya?
Suhajda Mátyás:
Egyik legmeghatározóbb játékosa a csapatnak a „szurkolók”. Be is bizonyítom. Most én kérdezek: Melyik másik megyei csapatnak van szurkolótábora? Nekem ez nagyon fontos. Jobb úgy játszani, ha kintről kapok bíztatást. Jobb úgy játszani, hogy nem csak magamért, nem csak a csapattársaimért, hanem a szurkolókért is ki tudok állni. Magabiztosabb vagyok, ha tudom, hogy van mögöttem 20-30 ember, akik ugyanúgy kiállnának az én igazamért és támogatnak mindenben. Azokért a javakért, amiket kapok kintről megpróbálok a játékommal „fizetni”. Lehet ,hogy az idegenbeli meccsek pont ezért nem mennek:D A lényeg ,hogy szeretném megköszönni a sok-sok biztatást és továbbra is legyetek ilyen lelkesek ,mert a test csak addig mozog ,amíg ver a szív.
K.: Hogyan képzeled el a jövőt, szeretnél-e hosszabb távon a DIFE-ben játszani?
Suhajda Mátyás:
Természetesen igen. Azt gondolom ,hogy a csapat számíthat rám a jövő évben is és bízok benne, hogy én is rájuk és ha törik ha szakad még többet bele fogok adni. A gárda kitűnő a lehetőségek kitűnőek… nem is értem miért kell válaszolnom ilyen evidens kérdésre. 😀 Szeretem Derecskét és eszemben sincs elmenni önszántamból egy jó darabig. Bízok a sikerekben, nem is tántorított még el semmi…vagy mégis?:D Komolyra fordítva igen szeretnék itt lenni, és örömömre szolgál erről nyilatkozni.
K.:Köszönöm a beszélgetést. A nyárra kellemes pihenést kívánok, a jövő szezonra való felkészülésben pedig kellő kitartást és akaraterőt.
Suhajda Mátyás:
Én köszönöm a felkérést és viszont kívánok minden jót. A játékostársaimnak hasonló vagy még nagyobb lelkesedést, a szurkolókat a további buzdításra ösztönözném és Neked pedig szintén jó pihenést ,és jó csapatkovácsoló megmozdulásokban(streetballok) rengeteg sikert. Sziasztok!
