Sipos Norbert a DIFE egyik kulcsembere

Írta: Daku Attila
Szeptemberi toborzásaink utolsó állomása a helyi gimnázium volt, ahol szintén színvonalas bemutatóval sikerült több gimnazistát is bevonni kosárlabdacsapatainkba. Jelenleg több mint nyolcvan aktív kosárlabdázó van egyesületünknél öt csapatban.

Október elején Máté József utánpótlásedzõ vezetésével indítottuk kosárovi projektünket: tíz óvodás csatlakozott a heti kétszeri kosárlabda foglalkozáshoz. A foglalkozások ideje hétfõ és péntek 16:15-17:00 az óvoda tornatermében – mondta el Pápa Krisztián a Derecske Ifjúságáért Egyesület elnöke.
Minden csapatunk számára állandó a tagfelvétel! Célunk a száz aktív játékos elérése. Felnõtt csapatunk – olyan helyi fiatalok alkotják akik több éve az egyesület utánpótlásában kosárlabdáznak – a megkezdte a szereplését a megye I-es bajnokságban. Hoztunk egy stratégiai döntést, hogy külsõs (nem derecskei) játékosok nélkül folytatjuk a felnõtt csapatunkban a munkát. Tudjuk, hogy sokat kell dolgoznunk a siker érdekében, de a küldetésünk szerint, a helyi fiatalokban látjuk a jövõ zálogát. Célunk egy masszív, erõs csapat kialakítása, melynek rendkívül erõs támaszt nyújt a jövõre nézve az utánpótlás korú kosárlabdázók nagy létszáma! Lánycsapatunk túl van két edzõmérkõzésen, míg kadettcsapatunknak is átesett az elsõ megpróbáltatáson. Kengurucsapatunk gõzerõvel készül a hamarosan induló országos kenguru kupa fordulóira.
Szeretnék bemutatni egy olyan embert, aki az egyesület háttérmunkájáért felel, és munkája nélkülözhetetlen az egyesület mûködéséhez. Sipos Norbert egyesületi koordinátor, gazdasági vezetõ, helyettesem, valamint nagyon jó barátom. Így a következõkben õt kérdezem:
– Mióta vagy kapcsolatban az egyesülettel?
Sipos Norbert: 2004-ben az alapító tagok közt szerepeltem. A kezdeti idõszakban nagyobb szerep nem hárult rám, viszont már akkor is voltak a kosárlabdán kívüli tevékenységeink. Kiforrott koncepciónk nem volt még akkor, a kosárlabda volt az egyesület magja és emellé csatlakozott például a Föld napi szemétszedési akciónk. Ennek megszervezése és lebonyolítása különösen közel áll a szívemhez, jó érzés volt látni mikor több mint 100 általános iskolás szemeteszsákkal és kesztyûvel ellátva tisztították meg a Kiserdõt az eldobált szeméttõl.
– Mikor jött el az az idõszak amikor már konkrét feladatköröd lett?
– 2007 környékén, amikor a fõiskola elvégzése után Helyi Vidékfejlesztési Irodavezetõként kezdtem dolgozni. Innentõl az egyesület pályázatait én menedzselem, az írástól az elszámolásokig. Ehhez csapódott az egyesület pénzügyi feladatainak koordinálása, nyilvántartása, illetve minden adminisztratív teendõ.
– Az adminisztratív munka mellett van más dolgod is?
– Igen, a rendezvényeket általában közös étkezéssel zárjuk. Volt hogy szendviccsel, de többnyire valamilyen bográcsban/ üstben készült étellel, melynek elkészítése szintén az én feladatom. Nagyon közel áll hozzám, hiszen eredeti végzettségem vendéglátós, és évekig dolgoztam szakácsként és élelmezésvezetõként.
Volt, hogy évek óta nálunk játszó játékos megkérdezte, „Norbi, te egyébként mit is csinálsz az egyesületben?”. Ezen nem csodálkozom, hiszen õk legfeljebb papírokkal a kezemben, vagy bogrács mellett álldogálva látnak, ezért csak annyit válaszoltam: „Mindent, ami nem látszik”!
Összességében azt mondhatom, nagyon jó érzés, hogy az egyesület minden rendezvénye, minden megmozdulása és napi mûködése mögött ott vagyok, bár ezek nem látványos, de elengedhetetlen feladatok. Jó látni azt, hogy az elmúlt évben befektetett munka, éjszakázás kezdi meghozni a gyümölcsét. A kezdeti egy „hobbicsapat” helyett ma már öt csapatban több mint nyolcvan fõ kosarazik, minden nyáron több tíz gyerek jön haza élményekkel telve, mosolyogva a táborból, önkéntesek jelentkeznek, hogy vállalnának szívesen feladatot az egyesületünkben.