Egy többek számára ismeretlen “Hatodik Emberünk” a háttérben

Máté József vezérszurkolónk írása önmagáról, a sportról, a kosárlabdáról és a DIFE csapatához való viszonyáról.

” Máté Józsefnek hívnak, 22 éves derecskei lakos vagyok. 2009-ben a helyi gimnáziumban érettségiztem. Jelenleg a debreceni konzervgyárban dolgozok, vegyes energia üzemeltetőkét. Hobbijaim a foci, póker, ping-pong, a vezetés és a kosárlabda. Ezt a mérhetetlen sportszeretetet nagypapámtól Venczel Jánostól örököltem, aki anno kézilabdázott, sakkozott, focizott, futott és szinte minden szabadidejét a sporthoz kötötte.
A kosárlabdával az egykori DIFE játékos, nagyon jó barátom Teigler Attila ismertetett meg egy havas téli februári napon. A helyi gimnáziumi pályára mentünk kis dobálgatni és akkor magyarázta el a kosárlabda alapjait. Mai napig emlékszem, amikor a mínusz 10 fokban sapkában meg kesztyűben dobálgattunk a kicsit havas pályán. Ati óriási kosárlabda szeretete Engem is nagyon magával ragadott és onnantól kezdve folyamatosan jártunk ki „ a pályára” kosarazni. Eleinte csak ketten azután elkezdtem nagyobbat álmodni. Ati mesélt a Pápa Krisztián által szervezett 12 órás kosárlabdákról, hogy mennyien elmentek és milyen jó hangulat szokott lenni. Ekkor támadt az ötlet, hogy ezt Én is meg tudnám szervezni egy kisebb változatban. Első esemény a szervezésemben egy 1v1 kosárlabda bajnokság volt, amin 14 ember indult. Ezt továbbgondolva és a rutinos játékosok ajánlatára tovább fejlesztve ezek után 2v2 bajnokságokat kezdtem el szervezni. Nagy büszkeség volt számomra, amikor az eddigi legsikeresebb egydélutános bajnokságon 14 csapat indult és 20-25 néző társult ehhez az eseményhez. Akkor jöttem rá, hogy miért is csinálom igazából. Öröm volt számomra látni, hogy mindenki önfeledten játszik, beszélget, hülyéskedik egyszóval jól érzik magukat a jelenlévők. Másik büszkeségem az volt, hogy sikerült egy Fülöp szigeteki srácot is meginvitálni az eseményre aki Debrecenbe a munkahelyemre jött egy Belga cég alkalmazottjaként. Elmondása szerint nagyon jól érezte magát az eseményen és örült, hogy mindenki nagy barátsággal és kedvességgel fogadta. Ezeken a kis bajnokságokon a játék a lényeg és hogy a fiatalok a szabad levegőn legyenek és mozogjanak ami szerintem manapság nagyon fontos. Az eseményeken néha nem csak a szervezői és lebonyolítói szerepet látom el hanem saját magam is játszok. A kosárlabda az a sport ami az egész testet átmozgatja és a fizikai erőnlét mellett fejben is a pályán kell lenni.
Én „ csak” egy lelkes amatőr vagyok ebben a sportban, de nem csak játszom, hanem figyelem is a Nálam sokkal jobb játékosokat. Törzs szurkolója vagyok a derecskei kosárlabdacsapatnak. A DIFE meccseire Teigler Tamás barátom miatt kezdtem el kijárni mivel mást nem nagyon ismertem a csapatból. Szépen lassan a meccsek során kezdtem megismerni a játékosokat és, hogy még jobban megismerkedjek a csapattal Őket is rendszeresen hívni kezdtem az általam szervezett eseményekre, és nagy örömmel fogadtam, amikor többen is eljöttek a nagy csapatból.
A DIFE meccseire elszomorítóan kevesen mentek el szurkolni mikor először mentem megnézni a csapat meccsét. Mint akkor megtudtam szinte nem is szokott néző lenni a meccseken. Ekkor elhatároztam, hogy a következő hazai meccsre szervezek egy szurkolótábort. Elég nehéz meggyőzni sajnos a derecskei lakosságot, hogy kijöjjenek egy-egy meccsre, ennek ellenére az első szervezésnél több mint 20 ember jött el. A kis létszám ellenére nagyon hangulatos volt a mérkőzés és az a kevés ember hatalmasat szurkolt. Azóta rendszeresen szervezem a szurkolótábort, ennek ellenére sajnos még most sem sikerült fellendíteni eléggé Derecskén a kosárlabdát. Véleményem szerint az a baj, hogy sokan nem értik a kosárlabda lényegét, nem tudják a szabályokat és ezért nem is jönnek el egy meccsre sem. Az idei szezonban arra fogok törekedni hogy kialakuljon egy nagyobb állandó szurkolótábor aki minden hazai meccsen jelen lesz és biztatja a csapatot. Az elején mikor elkezdtem meccsekre járni nem értettem meg, hogy miért olyan kevés a derecskei a csapatban (ebből egyszer kisebb vita is alakult ki sajnos) de akkor értettem meg, hogy nem az számít hogy ki hol lakik hanem hogy ki MIÉRT játszik. Rájöttem, hogy a nem helyi lakosoknak is köszönettel tartozik a város mivel értünk, Derecskéért játszanak. Szeptembertől mikor megkezdték a felkészülést a srácok több edzésüket is figyelemmel kísértem és meglepődve tapasztaltam, hogy az új edző Walke Károly mennyire kemény edzést tart. Az általam megtekintett edzéseken nagy hangsúlyt fektetett a játékosok fizikai képességének növelésére mind pedig a taktikai elemek szakszerű betanításával is.
Azóta amióta elkezdtem a csapat meccseire járni eléggé megváltozott a csapat képe. Többen elmentek és sokan érkeztek/visszatértek a csapathoz. Saját véleményem szerint a csapat jelenleg elég erősnek mondható a megyei körülményekhez képest. A tavalyi csodálatos harmadik hely után remélem idén a sok fejlődésnek és a régi/új játékosok visszatérésének köszönhetően egy fényesebb érem fog a szezon végén a srácok nyakába kerülni. Ők mindent megtettek ezért már csak Nekünk szurkolóknak kell beleadni mindent. Terveim között szerepel, hogy a csapatot még jobban segítsem úgy hogy kisbusszal vagy egyéb módon az idegenben játszott meccseikre is elmenjünk Mi szurkolók is. Továbbá az is hogy a szurkolást bevezessem a derecskei köztudatba, hogy „menő” dolognak számítson a csarnokba járni kosárlabda meccsre szurkolni.
A 2012-es szezonhoz sok sikert kívánok a csapatnak és ezúton is kérek mindenkit, hogy gyertek minél többen szurkolni a DIFE-nek!
Végszóként pedig szeretnék visszautalni Pápa Krisztiánra az egyesület vezetőjére akit nagyon becsülök és tisztelem a kitartásáért és a kosárlabdához való hozzáállása miatt. Üzenem minden kosarasnak a csapatban hogy becsüljétek meg hogy ilyen körülmények között edzhettek. “